Bolowsky

A kedves Bolowsky.

...

"Bolowsky mesélte, hogy valaha nem így volt ez sem. Fekete öltönyös, magas galléros, napszemüveges figurák jártak a kaszinókba, s más céljuk sem volt, minthogy minél több pénzt elverjenek. Koszos pénzt. Kábítószerbűzűt, puskapor-ízűt. A kaszinó tulajdonosa aztán leadózta a megfelelő részt, és voilá, a pénz megtisztult!
Valaha ilyen egyszerű volt minden, mondta Bolowsky, aki azzal büszkélkedett, hogy mindezeket személyesen élte meg.
Kötve hiszem! Nem abban kételkedem, hogy Bolowsky már akkor is élt. Nem. De fogadni mernék, hogy odúját, melyet egyedül bitorol, sosem hagyta el egy percre sem, hogy személyesen éljen meg bármit is. Az a hodály viszont, melyben úgy él, mint egy vén teknős a madárszaros páncéljában, majd’ kihasad a belézsúfolt, ősi kacatoktól. Bolowsky személyes szeméttelepének egyik sarkában, rogyadozó polcok rengetegében tartja az Anarchia előtti magazinokat… abból szopja a tudást, mint más az anyatejet.
Nagyzoló természetétől függetlenül csípem őt. Bolowsky igazi arc, a sok kopott maszk között."

Nos, Bolowsky a szemészet, a fogászat, és a fül-orr-gégészet totális kudarca...:) Az egyik kedvenc karakterem a könyvben.

régi cuccok

Képregénykezdemények, ill. vázlatok amik azért nem felejtodtek el, de bennragadtak a rendszerben.(poros mappák, poros fájlok) a képek ceruzával, és markerfilccel készültek.

Így kezdődött...

A 2000-es évek elején úgy tűnt, a Káosz Világa (a Cherubion könyvkiadó nagy múltú saját-logós, megosztott fantasy világa) kilép a megszokott, papíros-betűs keretekből, és heves borjadzásnak indul egyéb szórakoztatóipari területeken is. Mint a kiadó egyik őskövültete, magam is írtam jó pár "Káoszos" történetet, és belefolytam szinte minden új dologba; szerkesztettem és írtam a Káosz Szerepjátékot, sompolyogtam egy kicsit az akkoriban divatos levelezős szerepjáték környékén, és - természetesen -, állandóan a Brainfactornál lógtam. Ez a csapat tette fel összes kreativitását és szabadidejét a Word of Chaos elnevezésű PC-s játék kidolgozására, én pedig eleinte tanácsadóként, majd inkább csak szabadidős élvezkedőként rendszeresen bekukkantottam hozzájuk.

Aztán, ahogy a játékprogram egyre távolabb került attól a világtól, melyet megértek (mondom, őskövület vagyok), egyre ritkábban ugrottam be a Brainfactorhoz, hiszen jóformán semmit sem értettem abból, amit ott beszéltek. Egyedül a képanyag miatt kötődtem mégis hozzájuk: jó volt látni a regényből már ismert szereplőket két, majd háromdimenziós grafikákban. Mert ugyan a rajzoláshoz sem értek, de arról legalább nem kellett beszélgetnem. :)

Egy ilyen rajzvadász látogatásom alkalmával vágott pofán egy poszter méretű szépia-kép. Témáját tekintve kellően elborult (döglött varnyú repked betegesen puffadozó léghajó előtt).
Életemben kétszer éreztem úgy, hogy földbe gyökeredzik a lábam.
Az elsőből esküvő lett.
A másodikból Vortex City.

Jöjjön a kép, aztán mesélek tovább!

CSI jelenet

Így szoktam vortex-képeket rajzolni. A kép mindig A/4esnek indul, aztán elfajulnak a dolgok. Volt olyan is, hogy a vége A/2 lett. ez az én nagy bűnöm.:)

Ceruzával indítok, aztán kihúzom tussal. A szkennelés után pedig rányomok annyi raszterpontot, hogy könnybelábadjon a szemem...

Vortex City történelmi madártávlatból

Az Aranykor végén milliárdok népesítették be a Földet. Az emberiség zöme gigászi metropoliszokban élt; tudásuk és hatalmuk ledöntött minden határt a fejlődés előtt. Civilizációjuk vívmányaival felszerelkezve az emberek az utolsó kapukat döngették - ám azokat a csillagok, és Isten angyalai védelmezték. A pusztulás váratlanul és brutális erővel zúdult az emberiségre.

Néhány nap alatt odaveszett csaknem minden és mindenki.

A túlélők az áthatolhatatlan energiaörvény védelmében húzták meg magukat. Csakhogy a Vortex szigorú és kegyetlen menedéknek bizonyult...

firka a falon

A falfirkát már ellőttem máshol is. Persze ez nem olyan érdekfeszítő.:) Szívem szerint, már a borítót pakolnám ki, de azt hagyom utoljára...jó ómen.