2010. december 30., csütörtök

csakazértis


Hát igen...még mindíg nem jött össze. Mintha kicsit eltaktikáztam volna ezt az egészet, és túl nagy feneket kerítettem hozzá...pedig ez "csak" egy rövidke történet képekkel. Nem is nagyon tudtam foglalatoskodni vele az utóbbi időben(mármint azzal, hogy hogyan tovább) de töretlenül hiszek benne. Köszi az eddigi biztatást, és megígérem, hogy továbbra is harcolni fogok a megjelenésért(bármilyen formában is lesz ez).

üdv a követőknek.

r

2010. szeptember 9., csütörtök

tetkó


Idehajítom ezt is...hátha lesz valaki aki bevállalja. Mondjuk a hátára.:)
A kép-még ha nem is ebben a formában_de benne van(lesz) a könyvben.

2010. augusztus 7., szombat

ásás, gereblyézés


A kép kimaradt a könyvbol, mivel az adott fejezetnél feltorlódtak az általam betervezett képek...ez akkor van amikor a rajzoló már teljesen elrugaszkodott a valóságtól, és önfeledt firkálásba menekül.:)

2010. július 1., csütörtök

borítóterv II






Így áll most. Rákerül még a kiadó logója, meg még egy-két dolog ugyebár(vonalkód-izé, fülszöveg) Közeledik a "megoldás"...:)

2010. június 17., csütörtök

romok a tetőn



A legelőször elkészült képek egyike. A történet végén van, de gyorsan le akartam tudni, mert (b)izgatott a dolog, és ezért előrébb vettem a sorban. Pár évvel előrébb.:) Elnézegetve, annyira réginek érzem, hogy szinte már át is lényegült valami halovány emlékké... egyáltalán én rajzoltam?:)

2010. június 13., vasárnap

A bohóc haikuja


Holdfényben nyakad
íve rám kacsint. Szemem
lehunyom szépen



[...effélékkel oldom a a grafikai zsenialtás tömény elviselhetelneségét. Egyszerű halandóként a szélsőséges rosszat és a szélsőséges jót nem tudom már elviselni.]

2010. június 8., kedd

az utolsó kép hiteles történettye


Így volt valahogy. A pályaudvar, a Miskolc tiszai Pu.

2010. május 30., vasárnap

Bolowsky



A kedves Bolowsky.

...

"Bolowsky mesélte, hogy valaha nem így volt ez sem. Fekete öltönyös, magas galléros, napszemüveges figurák jártak a kaszinókba, s más céljuk sem volt, minthogy minél több pénzt elverjenek. Koszos pénzt. Kábítószerbűzűt, puskapor-ízűt. A kaszinó tulajdonosa aztán leadózta a megfelelő részt, és voilá, a pénz megtisztult!
Valaha ilyen egyszerű volt minden, mondta Bolowsky, aki azzal büszkélkedett, hogy mindezeket személyesen élte meg.
Kötve hiszem! Nem abban kételkedem, hogy Bolowsky már akkor is élt. Nem. De fogadni mernék, hogy odúját, melyet egyedül bitorol, sosem hagyta el egy percre sem, hogy személyesen éljen meg bármit is. Az a hodály viszont, melyben úgy él, mint egy vén teknős a madárszaros páncéljában, majd’ kihasad a belézsúfolt, ősi kacatoktól. Bolowsky személyes szeméttelepének egyik sarkában, rogyadozó polcok rengetegében tartja az Anarchia előtti magazinokat… abból szopja a tudást, mint más az anyatejet.
Nagyzoló természetétől függetlenül csípem őt. Bolowsky igazi arc, a sok kopott maszk között."

Nos, Bolowsky a szemészet, a fogászat, és a fül-orr-gégészet totális kudarca...:) Az egyik kedvenc karakterem a könyvben.

2010. május 24., hétfő

régi cuccok





Képregénykezdemények, ill. vázlatok amik azért nem felejtodtek el, de bennragadtak a rendszerben.(poros mappák, poros fájlok) a képek ceruzával, és markerfilccel készültek.

2010. május 11., kedd

Így kezdődött...


A 2000-es évek elején úgy tűnt, a Káosz Világa (a Cherubion könyvkiadó nagy múltú saját-logós, megosztott fantasy világa) kilép a megszokott, papíros-betűs keretekből, és heves borjadzásnak indul egyéb szórakoztatóipari területeken is. Mint a kiadó egyik őskövültete, magam is írtam jó pár "Káoszos" történetet, és belefolytam szinte minden új dologba; szerkesztettem és írtam a Káosz Szerepjátékot, sompolyogtam egy kicsit az akkoriban divatos levelezős szerepjáték környékén, és - természetesen -, állandóan a Brainfactornál lógtam. Ez a csapat tette fel összes kreativitását és szabadidejét a Word of Chaos elnevezésű PC-s játék kidolgozására, én pedig eleinte tanácsadóként, majd inkább csak szabadidős élvezkedőként rendszeresen bekukkantottam hozzájuk.

Aztán, ahogy a játékprogram egyre távolabb került attól a világtól, melyet megértek (mondom, őskövület vagyok), egyre ritkábban ugrottam be a Brainfactorhoz, hiszen jóformán semmit sem értettem abból, amit ott beszéltek. Egyedül a képanyag miatt kötődtem mégis hozzájuk: jó volt látni a regényből már ismert szereplőket két, majd háromdimenziós grafikákban. Mert ugyan a rajzoláshoz sem értek, de arról legalább nem kellett beszélgetnem. :)

Egy ilyen rajzvadász látogatásom alkalmával vágott pofán egy poszter méretű szépia-kép. Témáját tekintve kellően elborult (döglött varnyú repked betegesen puffadozó léghajó előtt).
Életemben kétszer éreztem úgy, hogy földbe gyökeredzik a lábam.
Az elsőből esküvő lett.
A másodikból Vortex City.

Jöjjön a kép, aztán mesélek tovább!

2010. május 8., szombat

CSI jelenet




Így szoktam vortex-képeket rajzolni. A kép mindig A/4esnek indul, aztán elfajulnak a dolgok. Volt olyan is, hogy a vége A/2 lett. ez az én nagy bűnöm.:)

Ceruzával indítok, aztán kihúzom tussal. A szkennelés után pedig rányomok annyi raszterpontot, hogy könnybelábadjon a szemem...

2010. május 4., kedd

Vortex City történelmi madártávlatból

Az Aranykor végén milliárdok népesítették be a Földet. Az emberiség zöme gigászi metropoliszokban élt; tudásuk és hatalmuk ledöntött minden határt a fejlődés előtt. Civilizációjuk vívmányaival felszerelkezve az emberek az utolsó kapukat döngették - ám azokat a csillagok, és Isten angyalai védelmezték. A pusztulás váratlanul és brutális erővel zúdult az emberiségre.

Néhány nap alatt odaveszett csaknem minden és mindenki.

A túlélők az áthatolhatatlan energiaörvény védelmében húzták meg magukat. Csakhogy a Vortex szigorú és kegyetlen menedéknek bizonyult...

2010. május 3., hétfő

firka a falon


A falfirkát már ellőttem máshol is. Persze ez nem olyan érdekfeszítő.:) Szívem szerint, már a borítót pakolnám ki, de azt hagyom utoljára...jó ómen.

2010. április 28., szerda

Vincent Fifty


Ő rólam mintázódott. Az elmúlt három évben akárhányszor számon lettem kérve, hogy hogyan állok az illusztrációkkal, a válasz szinte mindíg ugyanaz volt... kb. félig kész. LaliQ pedig beleírta a történetbe-mégha nyúlfarknyi szerepben is- V. Fiftyt. VortexCity CSI.:)

2010. április 27., kedd

posztapokaliptikus dolgok


...a ráhangolódás végett. Utóbb sokat változtattam ezeken a jeleneteken. A könyv mérete is változott időközben, így a kép oldalarányain is változtattam, ill. került még oda jópár karakter is.

Eredetileg (vagy öt évvel ezelőtt)  steampunk világot szerettünk volna építeni, de mire hozzáfogtam a konkrét munkához, addigra már egy teljesen más koncepciót kezdtem megvalósítani. A grafikák és a sztori párhuzamosan készültek...nem tudom, hogy erre van e még példa. Nem mondhatom azt, hogy ez rossz, mert  izgalmas, és inspiráló pillanatok is akadtak közben.  A miskolci betontenger, meg az örökös vonatozás erőteljesen kilúgozta az agyamat, és így kézenfekvő volt eltávolodni a míves fogaskerekek világától. 

Beton, vasbeton, vas...vezetékek a magasban.

2010. április 26., hétfő

Író csatlakozva

Megjöttem hát én is.
Nézegetők sajnálatára képekkel nem tudok szolgálni.
Az olvasgatók kedvére tudok majd tenni néhány betűvel.

C. J. Fayard

2010. április 25., vasárnap

oldalpár...


...a könyvbol. Ezért mondtam, valamelyik postban, hogy féltégla lesz.:) A könyv mérete pont akkora, mint a  "Bóbita". ...gondolom ezt mindenki ismeri.:) Alapmu.

2010. április 23., péntek

Miskolc Tiszai Pu.-Nyíregyháza


Reggel, egy óra Vortex, aztán este visszafelé megint egy óra...:) a legfelso képen a vonat épp elindul Miskolcról.

Mint az árnyak


Amíg ide nem ér Fayard barátunk, addig szóval tartom a fanatikusokat.:)

"Mint az árnyak"

...szóval ez egy kisregény, amit C.J. Fayard írt,  LMerlin tördelte, dizányolta,  én pedig illusztráltam. Sajnos elég hosszúra nyúlt az elkészítési idő, de úgy érzem, hogy látszani fog rajta a befektetett munka. Egy 260 oldalas kis féltégla lett, amivel -remélem-nem a széklábakat fogják egalizálni a rajongók.


...kb. 80 darab, tussal rajzolt képpel terheltem meg a kötetet. Aztán a végén már zavaró volt a sok szöveg.;)

2010. április 22., csütörtök

na kész lett

...hívok majd ide egy írót is, hogy beszélgessen az idelátogatókkal errol a könyvrol. De majd csak holnaptól. Ezzel a mondattal azt hiszem odalett az ünnepélyesség, meg a pátosz ami övezhette volna ezt az elso bejegyzést....

Engem három éve kísér(t) ez a meló. Talán meg is szerettem.:)