A kedves Bolowsky.
...
"Bolowsky mesélte, hogy valaha nem így volt ez sem. Fekete öltönyös, magas galléros, napszemüveges figurák jártak a kaszinókba, s más céljuk sem volt, minthogy minél több pénzt elverjenek. Koszos pénzt. Kábítószerbűzűt, puskapor-ízűt. A kaszinó tulajdonosa aztán leadózta a megfelelő részt, és voilá, a pénz megtisztult!
Valaha ilyen egyszerű volt minden, mondta Bolowsky, aki azzal büszkélkedett, hogy mindezeket személyesen élte meg.
Kötve hiszem! Nem abban kételkedem, hogy Bolowsky már akkor is élt. Nem. De fogadni mernék, hogy odúját, melyet egyedül bitorol, sosem hagyta el egy percre sem, hogy személyesen éljen meg bármit is. Az a hodály viszont, melyben úgy él, mint egy vén teknős a madárszaros páncéljában, majd’ kihasad a belézsúfolt, ősi kacatoktól. Bolowsky személyes szeméttelepének egyik sarkában, rogyadozó polcok rengetegében tartja az Anarchia előtti magazinokat… abból szopja a tudást, mint más az anyatejet.
Nagyzoló természetétől függetlenül csípem őt. Bolowsky igazi arc, a sok kopott maszk között."
Nos, Bolowsky a szemészet, a fogászat, és a fül-orr-gégészet totális kudarca...:) Az egyik kedvenc karakterem a könyvben.
